Shakespeare creatore di miti. Breve corso su Romeo e Giulietta, Amleto, Falstaff, Macbeth, Otello e il loro autore

A Kínai Népköztársaság ügynökségei által szervezett tipikus olaszországi turné mindig is csak három szakaszból állt: nyilvánvalóan a Colosseum, majd a pisai torony és végül nem Nápoly és nem is Firenze vagy Velence, hanem Verona. Az ok nem az Aréna, hanem egy olyan hangulatos hely, mint amilyennek képzelhető: Júlia erkélye. Olyan képzeletbeli, hogy ennek még Shakespeare szövegében sincs nyoma, ahogy Paolo Bertinetti kifejti: Júlia valójában egy egyszerű ablakon néz ki. Mégis a színházban és a moziban bemutatott festményeken és illusztrációkon ábrázolva az az erkély a kollektív képzeletben olyan erővel telepedett meg, hogy turisztikai attrakcióvá vált, odaadással látogatható és a közösségi médiában fényképen ábrázolható. . Ez egy egyszerű empirikus demonstrációja annak, hogyan volt William Shakespeare az utolsó nagy mítoszok alkotója: Rómeó és Júlia tragikus szerelme, Macbeth és Lady Macbeth gátlástalan kapzsisága, Othello őrült féltékenysége és Jago hamissága, a Hamlet belső nézeteltérése. , Falstaff bölcs kedélyessége... Egyes szereplői túlléptek a színházon, és archetípussá váltak, egyúttal új művészek irodalmi anyagává és pszichológiai és egzisztenciális összehasonlítási mércéjévé, közmondásos alakjává és az ember egy kategóriájának ragyogó példájává. Az elmúlt ötszáz évben egyetlen szerző sem jutott a közelébe a Bárd hatásának és termékenységének. De hogyan kovácsolt annyi halhatatlan szereplőt, olyan erővel teremtve újra és újra a korábbi történeteket és legendákat, hogy azokat örökre nevéhez és verseihez fűzze? A kérdés megválaszolásához Paolo Bertinetti, az angol irodalom esszéinek és kézikönyveinek szerzője elkísér minket a zseniális műhelybe, egy egyedülálló rövid kurzust követve, amely felfedi "Shakespeare, a mítoszok alkotója" titkait.