Prier sans cesse

„Imádkozz szüntelenül”. Az Úr meghívása mindig is eszményként visszhangzott a szerzetesek és a keresztények szívében. Természetesen nem arról van szó, hogy folyamatosan imádkozzunk, hanem – ahogy Cassian is remekül tanítja – az imaállapotban maradásról, egy belső beállítottságról, amely az Úrral való állandó párbeszéd. Ez persze csak akkor valósulhat meg, ha egész létünk maga is e közösség felé irányul, ha azt erre az alázatra alapozzuk. Mert hogyan maradjunk elmében és szívben egységben Istennel, ha a hozzáállásunk ellentmond ennek a közösségnek? Bármi, ami visszavezet bennünket önmagunkhoz vagy önző tulajdonunkhoz, nagy akadály itt. Ezután Cassien részletezi az imádság négy formáját, amelyekről Pál apostol beszél: kérések, kívánságok, könyörgések, hálaadás (1Tim 2), de visszatérve ahhoz a célhoz, amelyet minden hiteles hívő állandóan követ: a szív tisztaságához, amely egyedül teszi lehetővé az Istennel való egyesülést. . Az alábbi „Miatyánk” kommentár lehetőséget ad ezeknek az alapelveknek a gyakorlatba ültetésére. Azzal a gyermeki magatartással, amelyet ez a tökéletes ima közvetít felénk, megvalósítjuk az egész keresztény élet célját: eggyé válni a Fiúval, ahogy a keresztség megnyitotta előttünk a lehetőséget. És legyünk biztosak abban, hogy Isten mindig meghallgatja imáinkat, még ha nem is vagyunk tökéletesek. A szerzőről: Jean Cassien kevéssé ismert. Nem tudjuk, hogy Jean nevét a keresztelésekor kapta-e, vagy amikor szerzetes lett, vagy Dobrudzsában (Románia) vagy Provence-ban született. Az biztos, hogy nagyon fiatalon szerzetes volt Betlehemben. 385 körül egy hűséges társával, Germain pappal Egyiptomba távozott, és körülbelül tizenöt évet töltött ott. 400 körül Konstantinápolyba ment, ahol Aranyszájú János diakónussá szentelte.