Perché non sono nata coniglio

1973. január 23-án, a Bocconi Egyetem előtti tüntetésen Roberto Franceschit, a milánói diákmozgalom egyik vezetőjét a rendőrök tarkón lőtték. Így kezdődik Lydia, az anyja csatája, hogy rekonstruálja az esetet és tisztázza a rendőrség felelősségét. 23 évet kap, miután az állam - a tetteseket azonosítani nem tudva - átvállalja a teljes felelősséget, kártalanítva a családot, amely mindent a Robertóról elnevezett alapítványnak adományoz. Egy esemény, amely kettétöri az egész évszázadon átívelő hihetetlen életet. Amedeo kommunista odesszai születésű, aki elmenekült Olaszországból, nehogy fasiszta börtönökbe kerüljön, és Lydia olasz-orosz származású, aki feladja polgári származását, hogy feleségül vegye a forradalom ügyét. Lydia anyjáról kapta a nevét, aki titokzatosan meghalt. pár nappal a születése után.. Apjával visszatért Olaszországba, és tizenkét évesen árván maradt, miután fekete inges sógora megölte, magányban nőtt fel és partizánváltóként vett részt az Ellenállásban, tanár lett, majd két gyermek édesanyja. Egészen addig a január 23-ig, ami fennállásának második felét jelenti. Az antifasizmus és a felszabadulás, a hatvanas-hetvenes évek küzdelmei, a feminizmus, a piazza Fontana, a piazza della Loggia, a fekete terrorizmus, a rendőri visszaélések, valamint az igazság és az igazság keresése az állam politikai áldozatai számára a darabjai. narratív mozaik, amely egy rendkívüli alak családi történetével karöltve, 23 szerző kollektív történetében összefonja emlékeit dokumentumokkal, archív anyagokkal és azok emlékeivel, akik ismerték: Franco Fortini (aki egy kiadatlan verset szentelt ő), Joyce Lussu, Camilla Cederna, Isotta Gaeta, Franco Fabbri, Benedetta Tobagi és még sokan mások és mások. Magántörténet, amely egy kollektív harc elmesélésével összekapcsolja a huszadik századot a mával.