Momenti di trascurabile infelicita

Az elhanyagolható boldogság pillanatai után Francesco Piccolo visszatér, hogy elmondja a pillanatok örömét, amelyekből az élet születik, de ezúttal megpróbálja a rossz oldalra vinni őket. Szűrd át a napokat, amíg rájössz, hogy minden kudarc, még a legbosszantóbb is, valami felbecsülhetetlen értékűt rejt: a szórakozás és a vitalitás káprázatos szikráját. Legyen szó egy esernyő megosztásáról valakivel, vagy kedvességből kikapni a kezedből, amíg mindketten átáztak. Vagy beismerjük, hogy már semmire sem emlékszünk, amit az iskolában tanultunk, hogy a gyerekjátékok unalmasak, és nem szeretjük egyformán a gyerekeinket, egyszerűen azért, mert mások. Nem beszélve arról az erkölcsi kötelességről, hogy amint egy barát vendégéhez érkezel, le kell zuhanyozni, akár kedve van hozzá, akár nem – alapvetően csak azért, hogy megnyugtassuk a másikat, hogy megmosakodunk. Vagy túl udvarias emberek, akik nyitva tartják az ajtót előtted, és sietni kényszerítenek. Mindenki a boldogtalanság ezer elhanyagolható (és nem elhanyagolható) formáját tapasztalja meg naponta. De felmerül a kétely, hogy „olyan ez, mint a shangai botjai: ha elvenném attól, akit a legkevésbé szeretek, az is eljönne, akit a legjobban szeretek”.