le minime di Malinconico

Ülj le, nyisd ki ezt a könyvet, nevess, menj bele a létező legkülönlegesebb fejbe. Válj melankóliává 24 óra alatt. „Sokat merengek. Amikor sétálok. Amikor dolgozom. Amikor szeretlek. Főleg, ha nem teszem meg ». "Gyakran az embereknek nincsenek tiszta érzelmeik, az ötleteken kívül." „Én kivétel vagyok a káoszelmélet alól. Számomra, ha egy pillangó csapkodja a szárnyait Pekingben, semmi sem változik." „Azt mondják, a boldogság az apró dolgokban rejlik. Tudtad a boldogtalanságot ». "A szerelem a hibák cseréje." Ez a maximák könyve lenne, de tekintve, hogy Vincenzo Malinconico, a holtpontról megbotló ember kimondja őket, legfeljebb minimumról beszélhetünk: háromszáznegyven ütésről, ami egy kirobbanó szentimentális kézikönyvet alkot. Annak ellenére, hogy egy karakter, aki történetesen megfeledkezik önmagáról, a Melancholicnak olyan hangja van, amely nem szűnik meg velünk beszélni. Bölcsessége visszaköszön, ha kifogyunk a frázisokból, ha egy esemény feltámaszt, ha az értelem mellettünk lenne, de ahelyett, hogy felénk jönne, körülöttünk zümmög. Több mint tizennégy év és öt regény, miközben élete bonyolult volt, Melancholic soha nem hagyta abba, hogy kéretlen tanácsokat adjon nekünk. Hányan találtuk magunk mögött, egy szerelem végén vagy egy másik kezdetekor, miközben a hét fölösleges kilónkkal, a törülközővel a derekunkra tekerve néztünk a tükörbe? És közülünk, akik rockban és dalszerzőkben nőttünk fel, hányan érezték hirtelen azt a fékezhetetlen vágyat, hogy meghallgassák Raffaella Carràt? Ha Melankólia regényeit olvasva úgy tűnt számunkra, hogy néhány mondat, mint például a teljes négy évszak, tökéletesen beleillik az életünkbe, akkor igazunk volt. Ehhez az oldal fülesével aláhúztuk őket. És most mindezt a zsebünkben hordhatjuk egy jegyzetfüzetben.