infinito e la ginestra. Leopardi tra disincanto e illusione

Még a legsötétebb kétségbeesésben is, még azokban az időkben is, amelyekben élünk, amikor legigazibb és legmélyebb természetünket a túlzott racionalizálás és mesterségesség fojtogatja, az ember lelkében egy elfojthatatlan erő él, az illúzió ereje, amely készen áll a felemelkedésre. újra, és amelyen igazságosabb és nemesebb társaságot lehet alapítani. Ez az a landolás, ahová Leopardi egy gazdag és összetett utazáson keresztül érkezik, amelyben két emblematikus pillanat azonosítható: az Infinity első vázlata 1819-ben (Leopardi számára szörnyű év, amikor megérinti az egzisztenciális üresség mélységeit) ), valamint a Ginestra írása, 1836-ban (amikor Leopardi elmélkedése véget ér, és talán legteljesebb költői formáját találja meg). A két szakasz között egy lenyűgöző utazás - találkozásokból és kontrasztokból, lendületes kitörésekből és hirtelen visszavonulásokból, irodalmi találmányokból és filozófiai próbákból áll -, amelyen Fabiana Cacciapuoti kísér el minket, amely képes kiemelni a belépő Leopardi rendkívüli "modernségét". annak a szerzőnek az írása és gondolkodása, akinek meggyötört belsősége, itt nagy értelmezési finomsággal feltárva, maga is a modern ember nyugtalanságának paradigmája.